Bum bum be-dum bum bum be-dum bumBum bum be-dum bum bum be-dum bumBum bum be-dum bum bum be-dum bumBum bum be-dum bum bum be-dum bumWhat’s wrong with me?Why do I feel like this?I’m going crazy nowNo more gas in the rigCan’t even get it startedNothing heard, nothing saidCan’t even speak about itAll my life on my headDon’t want to think about itFeels like I’m going insaneYeahIt’s a thief in the nightTo come and grab youIt can creep up inside youAnd consume youA disease of the mindIt can control youIt’s too close for comfortThrow on your break lightsWe’re in the city of wonderAin’t gonna play niceWatch out, you might just go underBetter think twiceYour train of thought will be alteredSo if you must falter be wiseYour mind is in disturbiaIt’s like the darkness is the lightDisturbiaAm I scaring you tonightYour mind is in disturbiaAin’t used to what you likeDisturbiaDisturbiaBum bum be-dum bum bum be-dum bumBum bum be-dum bum bum be-dum bumBum bum be-dum bum bum be-dum bumBum bum be-dum bum bum be-dum bumFaded pictures on the wallIt’s like they talkin’ to meDisconnectin’ your callYour phone don’t even ringI gotta get outOr figure this shit outIt’s too close for comfortIt’s a thief in the nightTo come and grab youIt can creep up inside youAnd consume youA disease of the mindIt can control youI feel like a monsterThrow on your break lightsWe’re in the city of wonderAin’t gonna play niceWatch out, you might just go underBetter think twiceYour train of thought will be alteredSo if you must falter be wiseYour mind is in disturbiaIt’s like the darkness is the lightDisturbiaAm I scaring you tonightYour mind is in disturbiaAin’t used to what you likeDisturbiaDisturbiaBum bum be-dum bum bum be-dum bumBum bum be-dum bum bum be-dum bumBum bum be-dum bum bum be-dum bumBum bum be-dum bum bum be-dum bum DisturbiaRelease me from this curseI’ve been trying to maintainBut I’m strugglingYou can’t go, go, goI think I’m going to oh, oh, ohThrow on your break lightsWe’re in the city of wonderAin’t gonna play niceWatch out, you might just go underBetter think twiceYour train of thought will be alteredSo if you must falter be wiseYour mind is in disturbiaIt’s like the darkness is the lightDisturbiaAm I scaring you tonightYour mind is in disturbiaAin’t used to what you likeDisturbiaDisturbiaBum bum be-dum bum bum be-dum bumBum bum be-dum bum bum be-dum bumBum bum be-dum bum bum be-dum bumBum bum be-dum bum bum be-dum bum
Üdvözöllek fejemben. Na mi van, mi ez a meglepődött tekintet? Talán nem ezt vártad volna? Hát igen, kívülről nem látszik, hogy elmém egy valódi fenevad. Talán ijesztőnek tűnök vértől csöpögő tőrrel a kezemben, őrülettől izzó szemekkel, vörös íriszekkel, szívem helyén tátongó üreggel? Ne csodálkozz, hiszen te segítetted eszemet győzelemre. Persze biztos nem számoltál azzal, hogy esetleg eszelőssé válok. De te bizonyítottad be, hogy ismét nem kellett volna szívemre hallgatnom, hogy tőrbe csalt, megalázott.
Így hát a következő átverését megelőzendő, kiirtottam a probléma forrását. Túlzásnak tartod? Nem vagyok eszemnél? Tévedsz, sosem voltam még éberebb. Végre nem vakít el érzelem, olyannak látlak lelki szemeim előtt, amilyen vagy, gyávának, hazugnak, árulónak, megvetendőnek. Ó, hogy nem tetszik a véleményem? Mit vártál? Hogy azok után, hogy évekig tudatlannak tettetted magad, továbbra is várom a napot, mikor újra láthatlak? Még naiv is vagy. Viszont rajtam nem tehetsz túl, nem ám.
De eljött a bosszú ideje. Szívemnek már megmutattam, hogy jár az, aki fájdalmat okoz nekem, most te következel. Jaj, csak nem félsz? Most sajnáljalak? Bocs, nem tudlak mivel. Látod, itt rohad a kezemben a kis szemét. Milyen ártatlan, most, hogy már nem dobog, nem igaz? Tehetetlen, kiszolgáltatott, pont olyan, amilyen én voltam, mikor még hagytam, hogy megmérgezze véremet, s vele együtt elmémet is. De ennek vége. Már nem lüktet, nem gyorsul fel a verése, ha a közelemben vagy. Megsajnáltad szegény párát? Nesze, a tied lehet. Eddig is a tiéd volt, de most már kirakhatod trófeának. “Így jár az, aki bedől nekem”-címmel. Röhögj csak a haverjaiddal.
Jah, hogy most nem vagy vicces kedvedben? Kár, pedig remek szórakozást találtam ki számodra. És a kisujjadat sem kell megmozdítanod közben. Csak megmutatom neked azt a felemelő szabadságot, melyet szívem hiánya nyújt. Nem akarod? Ugyan már, ne félj, nem fog fájni. Nem fogsz érezni semmit, akarhatsz ennél nagyobb ajándékot? Gondolataid lesznek, persze, de nem fogja elhomályosítani őket többé semmilyen gyarló emberi érzés. Hogy szeretnél ember maradni? Miért, én már nem vagyok az? Ebben lehet valami. Nem is érzem magam annak. Igen, látom az arcodon, mire gondolsz, amennyi életet hagytál bennem, egy zombira sokkal jobban hasonlítok.
Szörnyeteg lennék? Mert hajt a bosszú? De látod, ezzel is csak segíteni akarok. Persze amilyen üres szíved van, lehet, hogy nem is változtatna sokat a helyzeten. Lássuk, mitől is szabadítsalak meg.. Agyadtól? Minek, azt úgyse használod. Lelkedtől? Nem, az nem az én stílusom. Tudod mit? Meghagylak mostani állapotodban. Na nem azért, mert olyan marha tökéletes vagy. Csak jobb ötletem támadt. Inkább elérem, hogy te is magad akarj megszabadulni érzéseidtől, gondolataidtól, álomképeidtől, a hangoktól a fejedben, hogy te is az őrület határára kerülj emberi mivoltod miatt. Könyörögni fogsz, hogy ne nézzek rád, hogy hagyjalak magadra, hogy tűnjek a fejedből, a rémálmaidból, de nem fogom megtenni, csak akkor, mikor már készen állsz arra a szabadságra, aminek most én vagyok a részese. És élvezni fogom kínzásod minden egyes percét.. Fogod te még átkozni a napot, mikor megismertél.
Félre ne érts, nem azt akarom, hogy gyűlölj. Azzal valőszínűleg elkéstem. Magadat gyűlöld.. Ahogy én is magamat hibáztattam, mikor végig téged kellett volna. Tudd csak meg, milyen végignézni saját magad kivégzését. Saját magad hóhéraként. Micsoda műsor lesz…! Én pedig az első sorból fogom nézni és összegyűjtöm lecsapolt véredet, hogy kóstolót kapjak abból, amit egyesek életnek hívnak.
/2008.08.18. 2138/