Néha olyan jó lenne vámpírnak lenni. Elbújni a nap elől anélkül, hogy emósnak érezném magam. Megszabadulni emberi oldalam gyarló vágyaitól és primitív szükségleteitől. Olyan jó lenne erősnek, gyönyörűnek, gyorsnak lenni. Kiszakadni a mindennapi rutinból. Nem. Nem azért vágyom erre, hogy parazita módjára szívhassam a tápláléklánc alsóbb rétegeinek vérét. Azért akarom, mert nem kínozna a kényszer, hogy megfeleljek egy olyan társadalom elvárásainak, amely nem fogad be fajtársként sem. Szabadságot akarok. Kijáratot a mókuskerékből, a kapitalizmus labirintusából. Átjárót a szkeptikusok világából a valóságba. Kulcsot, hogy feloldjam a tőlem különbözőkhöz láncoló bilincset, tőrt, hogy elvághassam a félelmeimhez és sóvárgásaimhoz béklyózó kötelet. A tudatot akarom, hogy elkülönülhetek az aljanéptől anélkül, hogy bűntudatom lenne. Bizonyosságot afelől, hogy nem tartozom közéjük. A megnyugtatást, hogy nem azért nem találom a helyem, mert korcs vagyok, hanem mert nem erre a világra születtem.
Teremtőm… merre vagy?
/2009.11.19. 00:26/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: