Sakk

Fehér kezd.

Megtörik a csend.

Fény villan,

Felnyílik egy szem.

Gyalog lépése dobban

Fülsüketítően.

Némaságot felszakítva

Hívja párbajra

A sötétséget.

Férfi és nő,

Fekete és fehér,

Fagy és hő,

Halál vagy játék?

Józanész vagy szív?

Melyikre hallgatsz, ha hív?

Szerelemben nincsen szabály?

Ki áll nyerésre a sakktáblán?

Felváltva lépnek

Lovak, bástyák; félnek:

Bármikor eleshetnek.

Létezik túl nagy áldozat?

Vagy csak bábu minden katona?

Ne gondolkozz,

Szemed tartsd a díjon,

Mely ragyogva vár

A győzelem oltárán.

Előre, előre, taktikázz, kockáztass,

Számolj, számíts, kalkulálj,

Magaddal, lépéssel,

Az ellenséggel.

Ellenfél? Vagy játszótárs?

Mikor fordul haláltusába

A sakk-csatározás?

Tedd tétre mindened,

Eszed, szíved, lelked, tested,

Veszteségre rá se ránts,

A tábla túloldalán

Már úgyis vár a halál.

Légy győztes vagy vesztes,

A játékmester különbséget nem tesz,

Örömében sír, aki nyer,

És kárörvendően kacag a bekerített:

„a díj immár a tied, partner!”

Hátra ne nézz, ott már nincs semmi,

Csak az ember-bábuk holttestei,

Elsírt könnyek, széttépett levelek,

Szétkarcolt szívek, megtört lelkek.

Valóban győztes,

Ki nyakában érzi az érmet?

A lehúzó terhet,

Mely emlékezteti a véres küzdelemre?

Megérte?

Elég, elég, ne kérdezz,

Észérvet e játékban ne feltételezz,

Nem számít a kor, a nem,

A szabályzatban semmi nem szent,

Mozdulat a paraszt,

És a ló a szabadság,

Biztonság a bástya,

Szerelem a királyi pár.

Felsorakozik itt az egész élet,

A sakktáblán harcol minden, mi éltet,

Áldozz fel hát mindent a díjért,

Ne aggódj, úgysem te veszítesz vért!

Itt arany középútnak helye nincs,

Térkép nem mondja meg, hol a kincs,

Ösztönöké az uralom,

Vezesd katonáid, ahogy pulzusod dobol,

Lélegzeted sugall minden lépést,

Az ellenfélre rá ne nézz,

Mert beléd lát, áthall, megérez,

Gyengének semmiképp nem tűnhetsz,

Küzdj büszkeséggel vértezve!

El ne áruld félelmed,

Kezed nem reszkethet,

Hangod nem remeghet,

Szíved dübörgése

Át ne üsse izzadó bőrödet!

Lépj, üss, tarolj,

Szúrj, ölj, karmolj,

Nincs olyan, hogy fekete-fehér

A sakk-életben semmi sem

Hordoz egy jelentést,

Gazdag a szegény,

És éhezik a nemes,

Megcsal a derék,

És őszinte a vétkes.

Fekete vagy fehér –

Különbséget nem látsz,

Gondol a szív és érez a fej,

Hol itt a békés játék rendje?

Ki lépte az első harci léptet?

Férfi vagy nő,

Ember vagy állat,

Halott vagy élő,

Ördög vagy angyal?

Ki mondja meg, hol a határ?

Meddig mehet el a csatár?

A tábla hol ér véget?

Meddig játék, s mettől szerelem?

Hol marad a bölcs értelem?

Itt nincs már más,

Csak logikátlan érzelem,

Dühből öl a futár

És száguld a csatatéren a ló,

Nyerésre áll a sátán,

És sakk-mattot kap a jó…

A korona lehull,

Kard mélyül a szívbe,

A vér nem dobol tovább a kétszínű csatatéren.

Feketét-fehéret felvált a vörös,

Patadobogás helyett a halál hörög,

Nincs se szerelem, se józanész,

Itt már a médiáé a beszéd,

Politika kezében a játékszabály,

Itt igazságot már ne várj…

Se isteni hatalom,

Se nagylelkű kegyelem,

Nincs helye gyengeségnek

Vagy gyarló érzelmeknek.

Felborult a tábla rendje,

Uralkodik a káosz,

Menekülnél,

De a játékterem ajtajához nincs kulcsod.

Holtan hevernek a bábuk,

Helyüket élők vették át,

Immáron nem vagy játékos,

Pusztán marionett-bábu

Az embertelen játszma

Föld-tábláján.

Tűz és víz,

Föld és ég,

Hol a határ,

Meddig tart a tér?

Álmodsz vagy élsz,

Halsz vagy kélsz?

Nincs még vége,

Fel ne add,

Egyszer megfordul minden kocka,

S új szabályt ír az élet sakk-bajnoka.