{"version":"1.0","provider_name":"Memories","provider_url":"https:\/\/memories.cafeblog.hu","author_name":"AudreyCondemned","author_url":"https:\/\/memories.cafeblog.hu\/author\/AudreyCondemned-2\/","title":"Eml\u00e9kszel?","html":"

 Eml\u00e9kszel az els\u0151 \ntal\u00e1lkoz\u00e1sunkra? Milyen k\u00f6tetlen\u00fcl, \u00f6nfeledten tudtunk akkor m\u00e9g \nbesz\u00e9lgetni. Az\u00f3ta se voltam olyan ny\u00edlt veled szemben. Akkor m\u00e9g \u00fagy \n\u00e9reztem, b\u00e1rmit meg tudn\u00e9k vitatni veled, \u00e9s eszembe se jutott, hogy \nk\u00e9s\u0151bb a torkomba fagyott szavakkal, n\u00e9m\u00e1n fogok r\u00e1d tekinteni.<\/span><\/span><\/p>\n<\/span>

 Eml\u00e9kszel az els\u0151 cs\u00f3kunkra? \nOlyan tapintatos volt, olyan romantikus, felfedez\u0151, k\u00e9rlel\u0151, ell\u00e1gy\u00edt\u00f3, \nhogy \u00fagy \u00e9reztem, minden porcik\u00e1m olvad\u00e1snak indul, bel\u00fclr\u0151l zsibbadtam,\n \u00e9s remegtem a boldogs\u00e1gt\u00f3l. Ki hitte volna akkor m\u00e9g, hogy cs\u00f3kjaid \nl\u00e1gys\u00e1g\u00e1val szavaid k\u00edm\u00e9letlen kem\u00e9nys\u00e9ge fog szemben \u00e1llni.<\/span><\/p>\n<\/span>

 Eml\u00e9kszel <\/span>arra, amikor el\u0151sz\u00f6r aludtunk egy\u00fctt? <\/span>R\u00f6gt\u00f6n\n az els\u0151 randin... Mennyire ellentmondott minden \u00e9sz\u00e9rvemnek, tervemnek,\n elk\u00e9pzel\u00e9semnek, spont\u00e1n volt, felh\u0151tlen \u00e9s term\u00e9szetes. Mennyire \nb\u00e1ntam, hogy nem \u00e1ll\u00edthatom meg az id\u0151t, hogy nem maradhattam \u00f6r\u00f6kk\u00e9 a \nkarjaidban, mikor m\u00e9g fel sem mer\u00fclt a probl\u00e9m\u00e1k, f\u00e9lt\u00e9kenys\u00e9g, \nk\u00f6z\u00f6mb\u00f6ss\u00e9g gyan\u00faja.<\/span><\/p>\n<\/span>

 <\/span>Eml\u00e9kszel,\n mikor el\u0151sz\u00f6r mondtad (jobban mondva, \u00edrtad), hogy szeretsz? Nem hittem\n neked...  \u00dagyhogy felh\u00edvt\u00e1l, hogy elmondd sz\u00f3ban is... Azt\u00e1n a f\u00fclembe \nsuttogtad a Gell\u00e9rthegyen, k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem pedig megsz\u0171nt a vil\u00e1g, elt\u0171nt a \nf\u0151v\u00e1ros, nem hallottam sem a v\u00e1nszorg\u00f3 villamost, nem l\u00e1ttam az \nutcal\u00e1mp\u00e1kat, sem a barlangk\u00e1poln\u00e1b\u00f3l kisz\u0171r\u0151d\u0151 f\u00e9nyt, nem \u00e9reztem az \nesti szell\u0151t a b\u0151r\u00f6m\u00f6n, csak b\u00f3d\u00edt\u00f3 leheleted simogat\u00e1s\u00e1t, ahogy szavaid\n bel\u00fclr\u0151l cir\u00f3gatnak, \u00e9s vajk\u00e9nt olvasok m\u00e9z\u00e9des cs\u00f3kjaid nyom\u00e1n...<\/span><\/p>\n<\/span>

 Eml\u00e9kszel az els\u0151 \nszeretkez\u00e9s\u00fcnkre? Olyan finom volt\u00e1l, figyelmes, odaad\u00f3, gyeng\u00e9d, hogy \nel sem akartam hinni, lehetek ilyen szerencs\u00e9s. Sosem mondtam neked, de \nut\u00e1na v\u00e9gtelen\u00fcl \u00fcresnek \u00e9reztem magam. <\/span>Nem\n az\u00e9rt, mert rossz volt - \u00f3 dehogy! - , vagy mert megb\u00e1ntam, puszt\u00e1n \ntudatosult bennem, hogy Neked adtam valamit, amit ha akarn\u00e1l, se \nadhatn\u00e1l vissza. De tudtam, hogy R\u00e1d meg\u00e9rte v\u00e1rni, mert megbecs\u00fclsz, \ntisztelsz \u00e9s szeretsz. Az\u00f3ta se j\u00f6ttem r\u00e1, hogy lehet az, hogy valaki \nennyire mindent megadjon nekem testileg, \u00e9s a fizikai gy\u00f6ny\u00f6rrel egy \nid\u0151ben <\/span>z\u00fazzon porr\u00e1 lelkileg. \nHogy mi\u00e9rt sz\u00far t\u0151rt bel\u00e9m minden meggondolatlan szavad, de okoz \n\u00e9lvezetet \u00e9rz\u00e9ki vads\u00e1god. Hogy f\u00e9rhet meg egym\u00e1s mellett a verb\u00e1lis \nk\u00ednz\u00e1s, \u00e9s a szexu\u00e1lis euf\u00f3ria... Persze azzal p\u00e1rhuzamosan, ahogy a \nszememben kifordult\u00e1l \u00f6nmagadb\u00f3l, \u00e9n is k\u00f6vettem a p\u00e9ld\u00e1dat; sz\u00f3beli \nn\u00e9mas\u00e1gomat, lelki bez\u00e1rk\u00f3z\u00e1somat testi ny\u00edlts\u00e1g m\u00f6g\u00e9 rejtettem, a \nnyelvemen ragadt szavakat s\u00f3hajokkal lepleztem, a szememben t\u00fckr\u00f6z\u0151d\u0151 \nf\u00e1jdalmat pedig eltakarta a cs\u00facspont k\u00f6d\u00f6s \u00fcress\u00e9ge. Mit b\u00e1ntad Te, \nhogy bel\u00fcl darabokra hullok, ha a szexben att\u00f3l m\u00e9g mindenre kaphat\u00f3 \nvagyok?<\/span><\/p>\n<\/span>

 Eml\u00e9kszel az els\u0151 \n\"lelkiz\u00e9s\u00fcnkre\"? Akkora m\u00e1r csak \u00e1rny\u00e9ka voltam \u00f6nmagamnak. Puszt\u00e1n \ndirib-darab, megkopott, hom\u00e1lyos k\u00e9pe annak, aki megismerked\u00e9s\u00fcnkkor \nvoltam. Fogalmam sincs, hogy volt er\u0151m tartani magam el\u0151tted. Na persze,\n biztos k\u00f6zrej\u00e1tszott, hogy tudtam, s\u00edr\u00e1ssal csak rontok a helyzeten, \nhogy ha m\u00e9g jobban megal\u00e1zkodom el\u0151tted, akkor csak eltaposol, hogy \nn\u00e1lad az \u00e9rzelmek kifejez\u00e9se k\u00f6nnyekkel sz\u00f3ba sem j\u00f6het, \u00fagyhogy ink\u00e1bb \ncsak bel\u00fcl zokogtam, a fejemben ord\u00edtottam, sz\u00e1raz szemekkel, n\u00e9mas\u00e1gba \nszorult torokkal, te pedig nem \u00e9rtetted, mi\u00e9rt n\u00e9zek ki \u00fagy, \"mint akit \nmellkason sz\u00fartak\".<\/span><\/p>\n<\/span>

 Eml\u00e9kszel az els\u0151 (\u00e9s nagyon \u00fagy \nt\u0171nik, utols\u00f3) szak\u00edt\u00e1sunkra? M\u00e1ig nem \u00e9rted, mi\u00e9rt, igaz? Fogalmad \nsincs, hogy vagy egy h\u00f3napig pr\u00f3b\u00e1ltam elfojtani magamban az \u00e9rz\u00e9st, \nelhallgattatni a kis hangot, amely mondogatta, hogy \"Menek\u00fclj!\", vagy \nhogy az el\u0151tte l\u00e9v\u0151 hetet \u00e1tb\u0151gtem, mert m\u00e1r bel\u00e1ttam, hogy meg kell \ntennem, szak\u00edtanom kell, ha t\u00fal akarlak \u00e9lni, de \u00f6tletem sem volt, hogy \nkaparjam \u00f6ssze cafatokra szaggatott er\u0151met \u00e9s m\u00e9lt\u00f3s\u00e1gomat. Nem tudod, \nhogy azt hittem, let\u00f6rik a kezem, hogy elhamvadnak az ujjaim, ha t\u00e9nyleg\n le\u00edrom, hogy v\u00e9ge, de sz\u00f3ban m\u00e9g kevesebb az es\u00e9lye, hogy ki tudtam \nvolna mondani. Hiszen abban a pillanatban, ahogy r\u00e1d n\u00e9ztem, minden <\/span>\u00e9rtelmes\n gondolat k\u00e1mforr\u00e1 v\u00e1lt a fejemben, k\u00e1rtyav\u00e1rk\u00e9nt omlottak \u00f6ssze a \ngondosan fel\u00e9p\u00edtett mondatok, tova t\u0171nt minden elhat\u00e1roz\u00e1s, menek\u00fcl\u00e9si \n\u00e9s t\u00fal\u00e9l\u00e9si \u00f6szt\u00f6n. Hogy is tudhattam volna szem\u00e9lyesen szak\u00edtani azzal \naz emberrel, akit annyira szeretek, hogy jelent\u00e9ktelennek t\u0171nik minden \nsz\u00f3 a bennem tombol\u00f3 \u00e9rz\u00e9sek kifejez\u00e9s\u00e9re, az emberrel, akit ha \nmegl\u00e1ttam, hirtelen elt\u00f6rp\u00fclt a vil\u00e1g minden gondja, \u00e9s az otthon-\u00e9rzet \nnyugalma sz\u00e1llt meg? Aki mellett \u00e9bredni egyet jelentett a mennyben \n\u00e1lmod\u00e1ssal, akit \u00e9vek \u00f3ta kerestem, akit v\u00e9gre megtal\u00e1ltam, de tudtam, \nel kell hagynom, mert annyira szeretem, hogy hagyom magam \u00f6sszeomlani \nmellette, hogy fuldoklom, hogy \u00f6sszeroppanok az eg\u00e9sz s\u00falya alatt?<\/span><\/p>\n<\/span>

 <\/span>Eml\u00e9kszel...\n \u00f3, dehogy eml\u00e9kszel, hogy is eml\u00e9kezhetn\u00e9l, mikor m\u00e1r nincs mire, mikor\n m\u00e1r nem osztok meg veled semmit, csak egyed\u00fcl keresem helyem ebben az \nelsz\u00fcrk\u00fclt mocs\u00e1r-vil\u00e1gban. Nem j\u00f3 se otthon, se a k\u00fclvil\u00e1gban, se \negyed\u00fcl, se emberek k\u00f6z\u00f6tt, b\u00e1nt a cs\u00f6nd, \u00e9s b\u00e1nt a zaj, megvak\u00edt a \ns\u00f6t\u00e9ts\u00e9g, csak \u00fagy, mint a f\u00e9ny, \u00e9s helytelennek t\u0171nik minden sz\u00f3, de \nm\u00e1r f\u00e1j a n\u00e9mas\u00e1g, ahogy f\u00e1jnak a k\u00f6nnyek, \u00e9s \u00e9g a szemem, de m\u00e1r nem \ntudok t\u00f6bbet s\u00edrni, \u00e9s f\u00e1j az \u00e9hs\u00e9g, \u00e9s f\u00e1j a j\u00f3llakotts\u00e1g, az alv\u00e1s, az\n \u00e9brenl\u00e9t, az \u00e1lmok, az \u00e9bred\u00e9s, mert minden reggel robban\u00e1sk\u00e9nt t\u00f6r fel\n bennem a gondolat, hogy m\u00e1r nem vagy, nem keresel, ki tudja, mit \ncsin\u00e1lsz, kivel vagy, ki\u00e9 vagy, \u00e9s irrit\u00e1l az embert\u00f6meg, m\u00e1sok \nnevet\u00e9se, a leveg\u0151 is \u00f3lomk\u00e9nt nehezedik r\u00e1m, \u00e9s gy\u0171l\u00f6l\u00f6m a talajt a \ntalpam alatt, mert nem a te szob\u00e1d padl\u00f3j\u00e1n \u00e1llok, \u00e9s nem j\u00f3 \u00e1llni, mert\n rogyadoznak a t\u00e9rdeim, \u00e9s f\u00e1j minden mozdulat remeg\u0151 izmaimnak, \u00e9s \nreszketnek a csontjaim, \u00e9s majd sz\u00e9trobban a fejem, f\u00fclemben dobol a \nsz\u00edvem, \u00e9s v\u00e9rem \u00e9letkedv n\u00e9lk\u00fcl v\u00e1nszorog az ereimben, \u00e9s t\u00fcd\u0151m sem \u00fagy\n l\u00e9legzik m\u00e1r, mint mikor m\u00e9g v\u00e1gyat lehelt bel\u00e9m az illatod, \u00e9s f\u00e1jnak a\n sz\u00ednek, \u00e9s b\u00e1nt az \u00e9l\u00e9nks\u00e9g, de megnyomor\u00edt a hom\u00e1ly, a sz\u00fcrkes\u00e9g, \nlelkem kopott sz\u00edntelens\u00e9ge, \u00e9s f\u00e1j a b\u0151r\u00f6m \u00e9rint\u00e9sed n\u00e9lk\u00fcl, \u00e9s \nszomjazom \u00e9letet jelent\u0151, zsibbaszt\u00f3, olvaszt\u00f3, perzsel\u0151 \u00e9s nyugtat\u00f3, \ngyilkos \u00e9s megment\u0151, t\u00fczes, de bens\u0151met v\u00edzk\u00e9nt l\u00e1gy\u00edt\u00f3 cs\u00f3kjaidra, \u00e9s \nszeretlek mindenest\u00fcl, \u00e9s hi\u00e1nyzol. Nagyon.<\/span><\/p>\n<\/span>

\/2010.08.21. 11:02\/<\/span><\/p>","type":"rich"}