1.0Memorieshttps://memories.cafeblog.huAudreyCondemnedhttps://memories.cafeblog.hu/author/AudreyCondemned-2/<p><span style="color: rgb(102, 204, 153);"><span style="color: rgb(0, 0, 0);"> </span></span><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:DoNotOptimizeForBrowser/> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><span style="color: rgb(0, 0, 0);"> </span></p><p class="MsoBodyText"><span style="color: rgb(0, 0, 0);">Nincsenek rá szavak, hogy elmondjam, milyen bőrszaggatóan hiányzol. Érzem, ahogy feszül, húzódik rajtam, ahogy szétszakadok, rostról-rostra, pórusról-pórusra. Belefáradtam, hogy próbáljam egyben tartani magam. Már teljesen elvékonyodott a bőröm a testemben tomboló tűztől, a lángok belülről nyaldossák az idegeimet, nem bírom tovább. Érzem, ahogy repedeznek a bőrrétegek. Pattannak a szalagok. Egyenként. Puskadördülésként érzem, ahogy az egyes foszladozó szálak feladják a küzdelmet. Kiszáradt szövettakaróm szép lassan lehull rólam.</span></p><span style="color: rgb(0, 0, 0);"> </span><p class="MsoBodyText"><span style="color: rgb(0, 0, 0);">A szemeim állapota sem mondható éppen egészségesnek. Kezdenek megkövesedni. Szilárdulnak a könnyeim. Besűrűsödtek a beléjük fojtott kiábrándultságtól. Kis üvegszilánkokként égetik a szemgolyóimat, karcolják az látókörömet, az egész világ pusztán egy megtört ablaküvegen beszűrődő fantomkép. Kiküzdik magukat könnyeim a kristálybörtönből, földet érve ezer kis szilánkszemre töredeznek szét, és mindegyiken megcsillan a remény utolsó szikrázó fénye, csak hogy kinevessen naiv ábrándjaimért. Porba hullt illúziók gurulnak szét a fájóan szilárd és lelkemet gúzsba kötő földön. </span></p><span style="color: rgb(0, 0, 0);"> </span><p class="MsoBodyText"><span style="color: rgb(0, 0, 0);">Talán ha levedlettem minden egyes elhalt bőrsejtemet és kihullott minden kis kristálykönny a szemüregeimből, és kifolyt velük együtt az élet is belőlem, végre szabad leszek. Egy régi, fekete-fehér, torz álom szakadozott filmkockái maradnak csak hátra. Elcsúfította őket is a napfény valóságba rángató fénye. De akkorra én már messze járok. Fent, az űr megnyugtató ürességében, sötétség által körülölelve táncolok majd a csillagokkal. Nem leszek más, csak egy különc csillagkép, aki ahelyett, hogy nyugton maradva, folyton-folyvást fittyet hány a fizika törvényeire. </span></p><span style="color: rgb(0, 0, 0);"> </span><p class="MsoBodyText"><span style="color: rgb(0, 0, 0);">És majd ha felnézel, felismerheted egykor nevető szemem színeit a csillagok ragyogásában, a meghalt álmok illatát a csillagszóróban, és te is elkezded szűknek érezni bőr-börtönödet..</span></p><span style="color: rgb(0, 0, 0);"> </span><p class="MsoBodyText"><span style="color: rgb(0, 0, 0);"> </span></p><span style="color: rgb(0, 0, 0);"> </span><div style="text-align: right;"><span style="font-size: 12pt; font-family: "Times New Roman"; color: rgb(0, 0, 0);" lang="EN-US">/2011.03.12. 00:20/</span></div>rich