Hazajöttem. Búcsút vettem a 10 napnyi nyugalomtól és békességtől, amelyről azt hittem, nem változtat semmin. Félig igazam is lett. Te nem változtál. De én igen.
Pontosan nem tudom, mi változott meg bennem, de már nem úgy tekintek rád, mint eddig. Mintha.. mintha a másik már fontosabb lenne. De még kételkedem. Elvégre nem tudhatom, hogy csak azért, mert a 10 nap alatt ő ott volt helyetted, vagy pedig tényleg érdekel. Összezavarodtam.. Nem értem.. Egyszerűen nem értem, miért zavart össze az, ami meg se történt? Hogy befolyásolhatja valaki az irántad való érzéseimet, akivel nem is kerültem semmilyen kapcsolatba? Hiszen.. nem adta semmilyen jelét az érdeklődésnek. Jó, egy cseppnyit igen, de könyörgöm, miért kell nekem egy ilyen apróságba olyan sok mindent beleképzelnem??
Ha jobban belegondolok, kicsit hasonlít az eset arra, ahogy Veled kezdtem ezt az egész plátói dolgot.. Akkor is utaztunk, Te is szimplán rámmosolyogtál, majd miután meglepetésemben nem viszonoztam a kedves gesztust, megsértődtél. Te is csak nézni tudtál, semmi mást. Viszont ha valamilyen közvetlen kapcsolatba kerültünk, viselkedésed mindig bíztató volt, és reményt ébresztett bennem.
Hát pont ezt van most vele is. És ugyanúgy félek, mint akkor, mikor Téged “vettelek észre”. Félek magam mögött hagyni Téged. Félek belevágni valami újba, amiről nem tudom, hova vezet. Félek, hogy ismét csak egyoldalú érzésekről lesz szó. És félek.. félek a reakciódtól. Félek, mi lesz, ha esetleg vele komolyra fordulnak a dolgok, és Te ezt nem úgy fogadod, ahogy reméltem.
De mit is remélek? Mit szeretnék igazán? Ha azt látnám, hogy magasról teszel az egészre, és tovább tudnék lépni? Vagy ha féltékenységet vennék észre rajtad, s ezzel akarva-akaratlanul továbbra is ragaszkodnék hozzád?
Mennyivel egyszerűbb lenne, ha tudnám, hogy mégis mi a fenét akarok. Na nem mintha ez nem lenne tök mindegy. Elvégre több mint valószínű, hogy ő nem akar tőlem semmit. Tőlem? Ugyan már.. És fix, hogy Te sem akarsz. Akkor nem csak néznél, hanem tennél is valamit.
De mégis mit várok?? Hisz én is csak nézlek.. mostmár mindkettőtöket..
/2008.01.29. 1708/
kene egy harmadik….
de komolyan…az alapjan,amit leirsz…egyeskenek,mar reg a kukabaol kene konyorognie h mekkora hulye volt….
ketteske az uj lehetoseg….megragadod vagy sem…rajtad all…
de hagyd nyitva magad Harmaskanak…mert o lesz a tuit befuto…
(es bocsanat,h beleszoltam)
csak jelenleg hasonlo cipoben vagyok….de csak egyeskevel…:D
semmi baj, örülök, hogy segíteni akarsz! =) igen, ez mindig így van, ha vacilálok 2 ember között, tuti jön egy 3.. Aki ezesetben még várat magára, de ki tudja, mit hoz a jövő =P