Most komolyan.. Áruljátok már el, hogy a fenébe csináljátok ezt? Hogy éritek el, hogy TI vagytok a szemetek, TI hagytok cserben minket, TI futamodtok meg gyáván, és mégis NEKÜNK van bűntudatunk? Miért MI vezeklünk a TI bűneitekért? Hogy vesztek rá minket, hogy olyan miatt ostorozzuk magunkat, amit TI követtetek el? Ennyire mazochista lenne a női társadalom?
Vagy csak velem van a baj? Elhitetem magammal, hogy én tehetek róla, én szúrtam el, mikor tudom, hogy nem így van? Pusztán azért, hogy megőrizzem magamban a rólad alkotott képet, esetleg az eszmét, hogy ha rajtad múlik, most minden szép és jó lenne? Így etetem meg magammal azt a maszlagot, miszerint te igenis akartál engem? Hogy jelentettem valamit neked, talán még most is, csak képtelen vagyok fogadni a jelzéseid? Erről van szó?
De hát büszkeségem még nekem is lehet! Igenis, te voltál a köcsög! Miért nem tudtad mindezt a maga idején tenni, akkor, mikor készen álltam rá, mikor feleltem, mikor akartam? Jó, lehet, hogy még most is akarom, de ne várd, hogy fülig érő szájjal köszönjek ennyi elfecsérelt idő után! Főleg, ha még ahhoz sem volt merszed, hogy a képembe vágd, hogy nem kellek! Kettőnk közül te vagy a gyáva, hiszen még saját vétkeddel sem tudsz szembenézni, te vagy a vesztes, és még csak fel sem mérted a károdat, te vagy a bűnös, és még csak be sem ismered! Nem! Nem fogom még a te keresztedet is cipelni!
De azért ajánlhatnál egy különtanárt, akitől nulla tapasztalatod ellenére elsajátítottad, hogyan egye belém magát a te lelkiismereted..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: