Can’t take this anymore

Ezt már tényleg nem bírom.

Miért nem tudok túllépni a múlton?

Miért nem tudom elfogadni, hogy kész, vége,

Hogy már semmi sem lesz olyan, mint régen?

Miért nem telt el még elég év, hogy belássam:

Hiába a remény, a könnyek, a düh, a bánat?

Miért ver közeledben még mindig hevesebben a szívem,

Miért érzem úgy, hogy senki sem veheti át a helyed?

Miért nem hagyom begyógyulni emléked sebét,

Miért gyártok egyre újakat szívem felszínén?

Miért dédelgetem a múltat, mint egy árva kisdedet,

Miért nem tudom megölni bennem élő gyermekünket?

Miért kapaszkodom a sosem-létezett szerelembe,

Miért nem törlöm ki szótáramból neved?

Túl sok a kérdés, túl sok a miért,

Az esély a válaszokra oly csekély..

Túl sok a kimondatlan, fojtogató szó

Nem jó nekem már se napfény, se hó,

Fáj a hangzavar, és fáj a csönd,

Zsibbadt elmémet ellepi a köd,

Szemem zugában nem remeg több könny

Hiányodba egyre inkább beleőrülök..

Megőrjít, hogy nem látlak nap mint nap,

Nem nézhetek szemedbe, nem hallom hangodat,

Megőrülök, hogy nem tudom, mit csinálsz,

Hogy nem követhetem lábaid nyomát,

Utálom, hogy nem hallhatom gondolataid,