Memories

Last words

Ha tudnám, hogy holnap meghalok,

Elmondanám, mit évek óta nem tudok,

S már nem érdekelne, ha megalázkodok.

Elmondanám, mennyire fáj,

Hogy mi történt, a múlté már,

Habár tudom, érted sírni kár.

Elmondanám, hogy nem telt el nap,

Mikor ne véltem volna hallani hangodat,

S ne idéztem volna fel perzselő pillantásodat.

Elmondanám, mit sosem mertem,

Hogy azóta is, mindig, csak érted ébredek fel,

S csak érted cipelem tovább kiégett lelkem.

Elmondanám, hogy ereimben a vér

Évek óta csak neked zenél,

S dallamát csak neked viszi a szél.

Elmondanám, hogy azóta vak vagyok,

Szemem csak akkor lát, mikor rád ragyog,

Hogy fényt csak íriszed kékjéből kaphatok.

Elmondanám, hogy szívem lelakatoltam,

S hiába próbálták kinyitni oly sokan,

Szabadságomat csakis te adhatod vissza.

Elmondanám, mi bőrömet égeti,

Hogy a régi képeket vastag por fedi,

S hogy csak hozzád szólnak megfakult soraim.

Elmondanám, hogy szavaid visszhangzanak bennem,

Hogy mozdulataid kísértenek éjjelente,

S hogy az esőben is csak téged érezlek.

Elmondanám, mit akkor nem tudtam,

Megmutatnám, mire nem volt alkalmam,

Bevallanám, hogy még mindig akarlak.

Elmondanám mindezt, s közben felszabadulnék,

Nem nehezedne rám a titoktartás terhe többé,

A halálba végre feloldozva mennék.

/2009.05.18. 2142/

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. AudreyCondemned says:

    köszönöm!! :$ =)


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!