When you speak from your heart and say the words your soul has only dared to whisper, that's when miracles happen.Minden itt olvasható írás a saját agyam szüleménye, kivéve ha a bejegyzésben hivatkozok az eredeti alkotóra.Így aztán, meg ha már évekig verték belém a plágium-ellenességet az egyetemen, én is örömmel venném, ha felhasználás esetén hivatkoznátok rám.Peace.
Csak néhány kedvenc idézet a filmből. Angolul, mert magyar feliratot nem találtam, és nem szeretnék rosszul fordítani. xD
Peter Walsh: Somebody’s just walking on my grave.
Peter Walsh: You’ve come to an understanding with Dalloway, haven’t you? Haven’t you? Clarissa: It’s so difficult, Peter. Peter Walsh: Just tell me the truth. Tell me the truth. Tell me the truth! Clarissa: He makes me feel safe. Peter Walsh: Safe? Is that what you want? Clarissa: You want so much of me, Peter. I just can’t do it! Throw everything away and go across the world with you. I’m just not brave in that way. And Richard … Peter Walsh: and Richard will pamper you and keep you in a perfectly beautiful safe prison… filled with flowers and stuffed with elegant antique furniture. He’ll make all the decisions for you and you’ll never have to think again. Clarissa: You demand so much from me! Peter Walsh: Because I love you, for God’s sake!
Peter Walsh: She broke my heart. And you can’t love like that twice.
Sally Seton: And I wondered … does absence really matter? Does distance? You’ll think me sentimental and so I am … but I’ve come to believe that the only thing worth saying is what you really feel. Peter Walsh: But I don’t know what I feel. I know that I loved her once and that it stayed with me all my life … and colored everything.
1000 éve nem írtam, gondoltam éppen ideje valami életjelet adnom.. Alkotói tevékenység szempontjából megint szunnyad az ihlet, de így talán jobban megismer az olvasó, ha erre téved 😀
*Alapok
Becenév: Adri, Audrey, Dree
Horoszkóp: kos
Kínai horoszkóp: kecske
Szerencseszámod: 4, 13
Vallás: római katolikus
*Külső
Magasság: 168 cm
Súly: változó
Szemszín: zöld
Hajszín: eredetileg sötétbarna, most fekete
Szemüveg/kontaktlencse: kontaktlencse
Szeplők: van dögivel
Tetoválás: nincs
Piercing: nincs
*Milyen színű a … ?
Fogkeféd: attól függ melyik.. a speckó foxabis sötétkék, meg
van egy világos kék és egy fehér-rózsaszín is xD
Biciklid: piros
Autód(tok): kék, ezüst
A bögre, amiből utoljára ittál: nem emlékszem, hónapok óta nem ittam bögréből
xD
Telefonod: fekete, középen egy sávban bíbor
A toll, amivel utoljára írtál: kék
A körmöd: semmilyen.. épp pihentetem meg növesztem mer mindenhol beszakadt -.-’
😀
A szék, amin ülsz: barna
Ágyneműd: aladinos ^^,
Szőnyeged: kék mintás
*Személyiség
Jellemezd magad két szóval: visszahúzódó, megbízható
Alapvetően pesszimista vagy optimista vagy? pesszimista
Félénk vagy inkább bátrabb? félénk
Lenézel másokat? hajlamos vagyok rá, de sose mutatom ki
*Szerelem
Hiszel a szerelemben? igen
Létezik “szerelem első látásra”? a mesékben biztos
Most szerelmes vagy? eddig azt hittem de most már erősen kételkedem benne
Első csók? 14 évesen
Jelenleg szabad vagy? nope
Visszautasítottál valaha valakit? igen
Téged visszautasítottak már? igen
Félénk vagy, ha randizásra kerül a sor? a körülményektől függ
*Szex
Beállítottság: hetero
Bizonytalan vagy a beállítottságodban? nem
Szűz vagy? nem, kos
*Előfordult valaha, hogy …
Aludtál a szabadban? igen
Voltál már szerelmes? igen
Csókolóztál haverral? igen
Ittál alkoholt? igen
Nyomtál már rágót a pad aljára? nem
Vezettél autót? igen
Elejtetted a mobilodat? állandóan
Találkoztál valakivel, akit neten ismertél meg? igen
Voltál Disneylandben? nem
Voltál chat-oldalon? igen
Vágtad már saját magad a hajad? igen
Tettél olyat, amit megbántál? biztos
Lógtál suliból? igen.. stréber létemre xD
Bungee-jumpingoltál már? nem
Ütöttél már meg valakit? igen
Puskáztál már? igen
Voltál már letartóztatva? nem
Törtél már be más házába? nem
Voltál már temetésen? nem
Használtál már öngyújtót? igen
Voltál már színpadon? igen
Füveztél? igen
Gyűjtesz képregényeket? nem
Nézed a híradót? soha
Ötnél több rap-albumod van? fenetudja
Van iPodod vagy mp3 lejátszód? mp3
Szereted a Disney filmeket? némelyiket
A “lol” kifejezést élő beszédben is használod? igen xD
Hetente eszel gyorskaját? nem
Voltál külföldön? igen
Szereted a videó-játékokat? némelyiket
Volt, hogy megnyomkodtad a lift összes gombját egyszerre? nem 😀 fuh mit hagytam
ki az életemből xD
Volt, hogy megittál egy egész doboz tejet egy óra alatt? nem
Ültél repülőn? igen, több mint 10 éve
*Múlt
Legrégebbi emlék: nézem ahogy a bátyám alszik az ágyában
Valami, amit jó lenne elfelejteni: soroljam?
Mit csináltál 2000 szilveszterén, az ezredfordulón? otthon voltam
Mit csináltál, mikor a szeptember 11-i támadásokat meghallottad? tv-ztem
*Jelen
Hogy érzed magad? jól, mert végre megjött a tavasz ^^,
Mit viselsz? kék tundrazokni, piros melegítőgatya, szürke motoros póló
Mire gondolsz? hogy az én apámnak miért nem jó semmi még MA sem..
Mik a terveid mára? Suli, aztán shopping anyuval, majd BARÁTOK 🙂
Rendezés vagy producerkedés? egyik sem
Gondoltál valaha arra, hogy a filmbizniszben dolgozz? nem igazán, a zene és a
tánc jobban érdekel
Milyen szerepben tudnád elképzelni magad egy filmben? gonosz boszorkány 😀
Melyik a legkevésbé ijesztő horror, amit valaha láttál? nekem mindegyik
ijesztő.. :$
Milyen műfajú lenne a saját filmed? musical ^^,
*Zene
Melyik bandákat tudnád ÖRÖKKÉ hallgatni? Fleetwood Mac,
Three Days Grace, Metallica, Breaking Benjamin, Paramore
Mit hallgatsz most? a gépem zúgását, meg most megy el a Balatoni úton egy motor
Milyen bandát hallgattál öt évvel ezelőtt? hasonlókat mint most, általánosban
hallgattam utoljára fos zenéket 😀
Négy-öt éve milyen volt a zenei ízlésed? ld. előző válasz
Melyik énekeséhez hasonló hangot szeretnél? fúú, nagyon sokukat irigylem J
Melyik filmnek van a legjobb zenéje? Avatar, Moulin Rouge
*Álmok és rémálmok
Gyakran vannak rémálmaid? igen
Általában miről álmodsz? zuhanás, képtelenség a futásra, eszek aztán kiköpöm,
aktuális vágyak
Miről álmodtál legutóbb? iszonyat baromságokat xD szerepelt benne a volt
osztályom, a volt szadista magántanárom, szellemidézés, kaja, vmi hülye verseny..
meg +18-as tartalmak.. aki akarja megfejtheti xD
Mi volt a legutóbbi rémálmod? szakítottunk (amit már nem is
tartok olyan rémesnek)
Mi volt a legérdekesebb álmod? sok ilyen van
Volt olyan álmod, ami valóra vált? biztos
*Suli
Suliba jársz? igen
Ha igen, hová? ELTE-BTK
Hányadikos vagy? második szemeszter
Milyen osztályba jársz? –
Kedvenc tantárgy? angol irodalom 1890-1960-ig és angol irodalom a
restaurációtól 1890-ig szemináriumok
Hány órád volt ma? még 1 se
Mik voltak ezek? angol nyelvgyak, tudományos íráskészség
Kijössz az osztálytársaiddal? évfolyamtársaimmal igen
Kaptál ma jegyet? még nem
*Sport
Kedvenc sportod? bicó, sí, tánc
Sportolsz valamit? szobabicózok meg tornázok
Ha igen, mióta? 1-2 hónapja
Ha igen, milyen gyakran? heti 5-6x
*Mi az első dolog ami eszedbe jut…
Láncfûrész – vér
Iskola – vizsgák..
Tehenek – milka tehén
Egerek – Jerry 😀
*Az elmúlt 3 napban …
Beszéltél telefonon? igen
Voltál moziban? nem
Sírtál? igen
Megittál egy üveg vizet? igen
Olvastál könyvet/újságot? igen
Néztél tévét? Isten ments!
Zuhanyoztál? igen
Fényképeztél? igen
Hallgattál zenét? igen
Mondtad valakinek, hogy szeretlek? igen (de minek?)
Mondtad már valakinek, hogy utálod? igen
*Kedvenc
Kedvenc szín: kék
Kedvenc évszak: tavasz
Kedvenc hónap: március, május
Kedvenc nap: szombat
Kedvenc napszakod? hajnal, naplemente
Kedvenc illat: Betty Barcley, fahéj, mandarin
Kedvenc ruhadarab: szoknyák
Kedvenc hangszer: akusztikus gitár
Kedvenc horrorfilm: Horrorra akadva? 😀
Kedvenc vígjáték: 10 dolog amit utálok benned
Kedvenc elmélkedős film: Halálsoron
Kedvenc mese: Shrek 2
Kedvenc mesehős: Szamáááár 😀
Kedvenc sorozatod: Friends, Heroes, Dr. House, Gossip Girl, Vampire Diaries,
How I Met Your Mother
Kedvenc reklámod: Orange (a metrós :D)
Kedvenc zenéd: túl sok van, nem tudnék egyet kiválasztani
Kedvenc tárgyad: minibicska
Kedvenc része a szobádnak: ágy
Kedvenc része a házadnak: szobám, dolgozószoba (laptop rulez xD)
Kedvenc könyved: Galaxis útikalauz stopposoknak
Kedvenc újságod/magazinod: nincs
Kedvenc autómárka: Mazda RX-8
Kedvenc lánynév: nincs
Kedvenc fiúnév: ez meg titok
*Válassz
Szemüveg vagy kontaktlencse? 2
Film vagy mese? 1
Könyv vagy újság? 1
Kakaó vagy kávé? 1
MSN vagy skype? 1
IWIW vagy myVIP? facebook
Sport vagy lustulás? felváltva
Futás vagy biciklizés? 2
Fehér vagy fekete? 2
Tél vagy nyár? 2
Hideg vagy meleg? 2
Víz vagy homok? 1
Rendőr vagy tűzoltó? 1
Labda vagy lufi? 1
Hajó vagy repülő? 1
Angyal vagy ördög? 2
Sírás vagy nevetés? felváltva
Egyedüllét vagy társaság? 1
Nokia vagy Sony Ericsson? 2
Ceruza vagy toll? 1
Zuhanyzó vagy fürdőkád? 2
Gyorsbüfé vagy étterem? 1
Szénsavas vagy szénsavmentes? 2
Busz vagy vonat? 2
Szemceruza vagy szájfény? 1
Motor vagy autó? mociiiiiii <3
Foci vagy röpi? 2
Páros szám vagy páratlan? 2
Orbit vagy Winterfresh? 88, az jó occó
*Egyéb
Hány éves leszel 5 év múlva? pont 24
Szerinted akkor házas leszel? kizárt
Melyik filmet láttad utoljára? Nekem 8
Kit tárcsáztál utoljára? Mami
Ki hívott téged utoljára? Farok
Kitől kaptál utoljára smst? Nóri
Jobban szeretsz smst írni, vagy telefonálni? mind2
Van háziállatod? van
Mit csináltál tegnap éjfélkor? aludtam
Hova mentél utoljára? savoya park
Mit szeretsz a télben? hó, hógolyózás, síelés
Mit szeretsz a nyárban? napsütés, meleg, strand, fagyi, lángos, no school
Mit szeretsz a tavaszban? a természet ébredése (fúj de nyálas), pont jó idő,
madárcsicsergés
Mit szeretsz az őszben? a fák színeit
Társaságkedvelő ember vagy? társaság-függő
Melyik a kedvenc éttermed? Subway, kínaik
Melyik a kedvenc kávézód? Simplon
Mit ettél utoljára? régen volt az.. nem emlékszem 😀
Melyik a kedvenc desszerted? milka, tiramisu, olasz csokik, lindt
Melyik a kedvenc levesed? brokkolikrémleves
Szereted a kávét? Csak a capuccinot
Naponta mennyi vizet iszol? 1-másfél litert
Mit iszol reggelente? gyümölcslevet meg kalciumos pezsgőtabit
Hason fekve alszol? nem, az oldalamon
Fel tudod tölteni benzinnel a kocsitokat? nem
Szereted a Snoopy-t? nem különösebben
Tudsz pókerezni? elviekben, a gyakorlati kivitelezés már más kérdés 😀
Jártál valaha Kanadában? nem
Ismersz valakit, akinek ugyanakkor van a szülinapja, mint neked? igen
Szeretnél gyerekeket? uhh.. egy ideig még biztos nem
Beszélsz idegen nyelveket? fogjuk rá
Voltál valaha kórházban? igen, mandulaműtét 6 éve, orrsövényműtét pár hónapja
Tenger vagy medence? tenger
Gyakran hordasz ékszereket? mindig
Melyik a kedvenc tévéműsorod? Showder Klub, Beugró
Ki a legviccesebb ember, akit ismersz? Kozel Attila (xD), volt oszttársak,
Showder Klubos kedvenceim, Barney Stinson 😀
Plüssállatokkal alszol? nem
Milyen a mobilod csengőhangja? Three Days Grace – Break
Megvannak még a gyerekkori ruháid? igen
Milyen színű a fal a szobádban? kék
Alvás közben be van zárva a szobád ajtaja? úgy mondanám, be van csukva
Sokat flörtölsz? háh xD jóvicc.
Olvasol napilapokat? soha
Nézel valamilyen szappanoperát? soha
Ha lenne rá lehetőséged, úsznál delfinekkel? simán J
Melyik a kedvenc szendvicsed? hjaj.. mindegyik 😀 talán a párizsi+lapkasajt+ubi
összeállítás vitte eddig a pálmát. na meg a Subwayes szendók <3
Van olyan ember, akire stílusikonként tekintesz? van egy pár
Melyik a kedvenc bőrszíned? vámpírfehér, latinos barna, négercsoki,
távol-keleti 😀
Milyen színű cuccokat szeretsz viselni? fekete, kék, barna, piros
Mit szeretsz magadban a legjobban? hahaha xD na jó, a szemeim egész szépek
Milyen színű a szemhéjfestéked? fekete és barna, néha kék vagy zöld
Milyen színű a szempillaspirálod? fekete
Milyen hosszú a hajad? már a vállam alá ér, de lesz még hosszabb is remélem
Melyik családtagodat szereted legjobban? anyukám, anyai nagymamám, bratyó (de
ezt ő nem tudhatja meg :D)
Mennyi ideig tollászkodsz a fürdőszobában? attól függ
Otthon meztelenül járkálsz? soha
Van, hogy körbetáncolod a hálószobádat egy szál fehérneműben? nem 😀 csak
hajszárítás közben riszálok xD
Mi idegesít leginkább a fiúkban? hogy papolnak arról, mennyire utálják a
plázacicákat meg azokat, akiken nincs mit fogni, mégis őket választják
Szereted a szakállas/borostás pasikat? egy kicsi férfias borosta jöhet J
Mi a fontos számodra egy kapcsolatban? humor, elfogadás, szabad tér
A külső számít? igen
Szeretnél piercinget a köldöködbe? igen
Tartod a kapcsolatot azokkal a társaiddal, akik elmentek az osztályból? némelyikkel
Milyen hangerőn nyomatod a szobádban a zenét? közepes
Milyen színűek a függönyeid? sötétkék, csillagos égbolt-szerű
Hol szoktál vásárolni? Colosseum, Takko, Jeans Club,
Auchan+Tesco :D:D:D
Most mire gondolsz? hogy a faszom tele van ezzel a rohadt géppel amiért fél éve
van meg és már baszaxik folyton
Gyakran beszélgetsz a szüleiddel? Anyuval igen
Szereted a gyerekeket? némelyiket
Milyen alkoholt ittál utoljára? vbk
Félsz az elkötelezettségtől? nem
Néha olyan jó lenne vámpírnak lenni. Elbújni a nap elől anélkül, hogy emósnak érezném magam. Megszabadulni emberi oldalam gyarló vágyaitól és primitív szükségleteitől. Olyan jó lenne erősnek, gyönyörűnek, gyorsnak lenni. Kiszakadni a mindennapi rutinból. Nem. Nem azért vágyom erre, hogy parazita módjára szívhassam a tápláléklánc alsóbb rétegeinek vérét. Azért akarom, mert nem kínozna a kényszer, hogy megfeleljek egy olyan társadalom elvárásainak, amely nem fogad be fajtársként sem. Szabadságot akarok. Kijáratot a mókuskerékből, a kapitalizmus labirintusából. Átjárót a szkeptikusok világából a valóságba. Kulcsot, hogy feloldjam a tőlem különbözőkhöz láncoló bilincset, tőrt, hogy elvághassam a félelmeimhez és sóvárgásaimhoz béklyózó kötelet. A tudatot akarom, hogy elkülönülhetek az aljanéptől anélkül, hogy bűntudatom lenne. Bizonyosságot afelől, hogy nem tartozom közéjük. A megnyugtatást, hogy nem azért nem találom a helyem, mert korcs vagyok, hanem mert nem erre a világra születtem.
What is love? Is it a feeling? Or only a habit? The fear of starting something new, the fear of saying goodbye to our past? Incapacity of forgetting? Is it nourished by chemistry, by memories, by the colour of the other’s eyes, by their narcotic scents, by their voices that make your spine vibrate, by their smiles that make your bones melt? Is it only illusion? Does it live only in our imagination? Is it produced by hormones, by our own mind to prevent ourselves from loneliness? Did men make it up just to make their lives more exciting, more different from those of animals? When does it leave? Does it die due to distance, time, change? Can it be killed by erasing memories? Or is that not enough to get someone out of your cells? Why can’t we decide on the target person, the length, the intensity of our love? And if we hate being out of control, why are we starving for being loved? How can a simple look, a hug, a touch, a kiss make our blood boil? Why do we need it so much, when it’s so temporary? When we know it’ll hurt so much as if someone had ripped out our hearts? Why do we fall in love if we know it comes to an end one way or another, why do we get our souls naked, why do we risk getting broken? Is it so delightful to match the little pieces over and over, to try to make it seem whole again, just so that someone else could smash it again? And where does it reside? Does love really hide in our hearts? Then why doesn’t it leave when the heart stops beating? Why don’t we feel relieved when our blood freezes in our veins, when our hearts get petrified, when we can’t even breathe? Shouldn’t it be the moment of breaking free, when love isn’t pulsating inside you anymore, when it stops poisoning your body? Shouldn’t it be the most peaceful moment of our lives? Why does it still hurt so much? Why if your heart isn’t pumping pain into your limbs? Would heart be not home for this devastating, this killing feeling? Is it in our mind? Is it fed simply by senses? Could we kill love if we could make ourselves blind, deaf, ignorant to scents and tastes at the same time? If we could shut out every impression of the outside world? Would it be gone if we left our bodies? Or would it follow us to heaven, haunt us even in hell? Where can we hide from love, from the one we love, from ourselves? Would it ever leave us alone? Or the inscription ‘Rest in Peace’ doesn’t include getting rid of our human feelings? What makes us human? Our body, our language, the way we think, our morality? If we manage to forget how to love, will we not be human anymore? Would we be wandering around the world without a soul, with an empty hole where our hearts used to be, without any thoughts? Would we get burnt in the sunlight? Would we feel hunger for other people’s blood, the home of love of those who still have feelings? Would we want to get back what made us human, the ability to love, the possibility of falling to pieces? Do we keep craving for something that we can never have? Will this vicious circle never end? Not even after our death thanks to reincarnation? Why can’t we choose whether to love or hate, whether to rebirth or not? Who asked God to send us to this earthly hell of rampaging feelings? Who gave him the right to decide on our lives? And if I’m angry at him, why am I praying to him to stop the furious hurricane I have got into? Could this tornado, which calms down sometimes and transforms into a gentle breeze, and then comes to take over me again, to bring colours into my grey world.. be love?
Szia, a nevem Dree Departed. Azt kérded, hogy lehetek elhunyt? Egyszerű. Egy részem, vagy inkább, részeim meghaltak. Megöltem őket. Öngyilkosságot követtem el, hogy kiöljem magamból a démonjaimat, de nem vettem észre, hogy lassanként milyen mélyen belém ették magukat. A velük való leszámolás egyet jelentett tehát az öngyilkossággal. Viszont a testem nem volt hajlandó feldobni a talpát, úgyhogy itt maradt a Földön. Szegényke. Mindenesetre, nem olyan rossz. Olyan, mint a koplalás. Nincs táplálék, nincsenek érzések, nincs méreg, nincs hátrahagyott maradék, nincs mit megemészteni, nincs mit feldolgozni. Nincs depresszió, kiakadás, csak az áldott üresség. Hát nem csodálatos? Majd megérted, amikor elérsz oda, ahol én vagyok. De hosszú út áll előtted, mielőtt kiérdemelnéd ezt. Szenvedni fogsz a fájdalomtól, vergődni a földön, megpróbálod majd kitépni a szívedet, amely olyan erősen ver, mintha keresztül akarna törni a bordáidon. Vért fogsz sírni, miután kifogytál a könnyekből, és ha már az sem megy, más utat kell keresned, melyen a fájdalom távozhat. Vagdosni kezded az ereid, és boldogan nézed a véred, ahogy minden rossz érzés, mint a düh, harag, bűntudat, magány és szomorúság elhagyják a tested, a szíved. Csak a szabadság marad majd. De aztán rájössz, hogy nem elég. Sosem elég. A sírás és a vagdosás nem elég többé, már túl mélyre kerültél. Az étel, az alkohol, a zene szintén nem segítenek. Úgyhogy elkezdesz a fájdalmadból élni, megpróbálod kiásni a régi emlékeket, hogy életben tartsanak. De ők is el fognak árulni. Kapaszkodni fogsz beléjük, írni róluk, hogy megbizonyosodhass arról, hogy valóságosak, hogy az a sok szarság tényleg megtörtént, hogy nem csak egy szánalmas álmodozó vagy, aki a valóságból az ördög karjaiba menekült. Pedig az vagy. Nem találtál semmi jót az anyagi világban, ezért elrejtőztél a saját, illúziók alkotta világodba. Tudtad róla, hogy pusztán a képzeleted játéka, mégis boldoggá tett azokban a röpke percekben, melyeket benne töltöttél. Aztán mikor elhasználtad az összes papír zsebkendőd, és a pengédet vér piszkítja be, és az étel már nem csillapítja a szeretet iránti éhséged, és az emlékeid halványodni kezdtek, írni fogsz. Az éjszaka közepén, mikor mindenki más alszik, és fogalmuk sincs, min mész keresztül. Írni fogsz arról, akit akartál, akit szerettél, arról, hogy mi tartja vasmarokban a szíved, és préseli ki belőle az életet, hogy mennyire hiányzik valaki, aki sosem volt a tiéd. Írni fogsz a suliban, az ágyadban, tanulás helyett. Papírra írsz tollal, a bőrödbe pengével, a szívedbe kínnal és elmezavarral. És a papírról ugyan kitörölheted a szavakat, és a bőrödön lévő sebhelyek begyógyulnak, de a szíved már soha többé nem lesz újra sértetlen, tiszta, teljes. Örökre megőrzi a kétségbeesett írásaidat, a halk sikolyokat, melyeket magadba fojtottál, a kaparásokat, melyekkel nem akartál kárt tenni a tapétában. A szíved felszínét nem lehet kicserélni. És mikor már nem bírod tovább, mikor eleged van az álmatlan éjszakákból, a könny nélküli sírásból, a hangtalan kiáltásokból, a szív szeretet nélküli darabokra töréséből, megosztod a fájdalmad másokkal, a barátaiddal, vagy azzal, aki ebbe a feneketlen őrültségbe taszított. De mindig, amikor arról beszélsz, hogy mennyire fáj, mennyire akarod, hogy véget érjen, nevetségesnek érzed magad, azt gondolod, nincsenek szavak, melyek kifejezhetnék, mi zajlik odabent, úgyhogy még próbálkozni sincs értelme. Úgysem értenék. Szóval, mi maradt hátra? Mi az utolsó lépés, ha már mindent megtettél, hogy megállítsd a lelkedben tomboló vihart, a zűrzavart a fejedben, a vérontást a szívedben, de soha semmi nem működött? Engedd el. Áldozd fel. Ölj. Fel kell áldoznod a méregtől átitatott részeket, hogy az egészséges feled tovább léphessen. Mint az amputáció. Felszabadítod testedet a kötelek alól, melyek öngyilkos szívedhez láncolták. Most már belélegezheted a friss levegőt, de nem vitalitást, már saját színeiben látod a világot, de napfény és mosoly nélkül, érzed a meleget és az érintéseket a bőrödön, de már nem gyújtják lángra szívedet. Megtisztulsz, de nem sírás által, tudsz enni, de semmi sem táplálja lelkedet. Nem élsz, pusztán vegetálsz, de ez most nem átmeneti. Egy böjt, mely sosem ér véget. Egy kóma, melyből sosem ébredsz fel. Se nem élet, se nem halál. Mint az élőholtak. Halhatatlan üresség. Milyen édes. Milyen megnyugtató. Nincsenek meglepetések. Nincs élet. Eltávozott, akárcsak te. Elhunyt.
Hi, I’m Dree Departed. How could I be departed, you ask? It’s simple. A part, or rather, parts of me died. I killed them. I committed suicide to kill my demons out of me, but I didn’t realize they had slowly eaten themselves deep into my soul. So killing them meant killing myself. However, my body refused to stop working, so it has stayed here on earth. Poor thing. Nevertheless, it’s not so bad. It’s like fasting. No nutrition, no feelings, no poison, no leftover, there isn’t anything to digest, to get over. No depression, no freaking out, only the blessed emptiness. Isn’t it wonderful? You’ll understand when you get to where I am. But there is a long way in front of you to deserve this. You’ll be suffering from pain, crawling on the floor, trying to rip out your heart beating so hard as if it would break through your ribs. You’ll be crying blood when you’ve run out of tears, and if you can’t cry, you’ll have to find another way to make the pain go away. You’ll cut your veins, looking at your blood, feeling happy that all those bad feelings, like fury, anger, guilt, loneliness, and sadness are leaving your body, your heart. There will be only freedom left. But then you’ll realize it’s not enough. It’s never enough. Crying and cutting are not enough anymore, you’re already in too deep. Food, alcohol, and music can’t help either. So you’ll start to live on your pain, trying to dig out the old memories to keep you alive. But they’ll also betray you. You’ll keep holding onto them, writing about them to make sure they are real, that all of that shit did really happen, that you’re not a pathetic daydreamer, who ran away from reality into the arms of the devil. But you are. You could find nothing good in material world, so you hid into your own one made of illusions. You knew it was just your imagination, but it still made you happy for those short minutes when you were there. So when you have used all of your handkerchieves, and your blade is stained with your blood, and food has stopped to ease your hunger for love, and your memories has started to fade away, you’ll write. In the middle of the night, when everyone’s sleeping, and they have no idea what you’re going through. You’ll write about what you wanted, who you loved, what grabs your heart and squeezes the life out of it, how you miss someone who has never been yours. You’ll write at school, in your bed, instead of learning. You’ll write onto paper with pen, into your skin with blade, into your heart with agony and disturbia. And you can erase the words from the paper, and the scars on your skin can heal, but your heart will never be unharmed, clean, whole again. It’ll keep your desperate writing forever, all those silent screams you wouldn’t let out, the scratching with which you wouldn’t do any harm to the wallpaper. The surface of your heart can’t be replaced. And when you can’t take it anymore, when you’ve had enough of the sleepless nights, the tearless crying, the voiceless shouts, the loveless heartbreaking, you’ll share your pain with others, with your friends or with the one who pushed you into this bottomless madness.But everytime you’re talking about how much it hurts, how you want it all to stop, you feel ridiculous, you think there are no words to describe what’s happening inside, so it’s not even worth trying. They wouldn’t understand anyway. So what’s left to do? What’s the last step if you’ve done everything to stop the storm rampaging in your soul, the riot in your head, the bloodshed in your heart, but nothing has ever worked? Letting go. Sacrifice. Murder. You’ll have to sacrifice the poisoned parts so that the healthy you can move on. It’s like amputation. You’ll ease your body of the chains which tied it to your suicidal heart. Now you can breath fresh air but not vitality, you can hear other sounds apart from your own pitiful thoughts but not laughter, you can see the world in its own colours but without sunlight and smile, you can feel warmth and touch on your skin, but they don’t make your heart burn anymore. You can come clean but not by crying, you can eat, but nothing can nourish your soul. You’re not living, you’re vegetating, but this is not temporary. It’s a fast that never ends. A coma you never wake up from. Neither life nor death. Like the undead. Immortal emptiness. How sweet. How relaxing. No more surprises. No more life. It’s gone, just like you. Departed.
